2015. október 26., hétfő

Második

~Harry szemszöge~



Louis jött vissza Londonba a nyaralásáról, és megkért, hogy menjek ki elé. Sok fotós követett már a  rövidke utam előtt is. Most, hogy megtudták, hogy Lou is ott lesz még többen lettek. Eléggé, idegesítettek, és a tetejébe jött az, hogy egy csaj kezéből kivertem a kávéját, az pedig valamilyen számára fontos ruhán landolt. 
-Hali Boo!-öklöztem rég nem látott haverommal. 
-Csá Hazza! Mizu?-húzta csomagját maga után. 
-Áh, ne is kérdezd! Sok mindent kell megbeszélnünk. Együtt. Remélem jól kipihented magad!-nevettem-Amúgy minden rendben volt az utazással?
-Azon kívül, hogy össze kevertek valami mexikói sráccal és drogcsempésznek hittek, minden oké volt-erőltetett egy mosolyt, mire kitört belőlem a röhögés.

Beszállva a kocsiba elindultunk haza. 
-LOUIS!-futott ki a nappaliból Zayn, és Tommo nyakába ugrott. 
-Neked is szia öcskös!-ölelte meg. 
-Jó reggelt!-battyogott le pizsiben Liam. 
-Haver, dél van-röhögött Niall. 

~Zsófi szemszöge~


Haza érve Lacey-vel finom ebéddel várt Tiffany minket. Tiffany Lace anyukája. Igazán kedves és gondoskodó. 
-Hogy utaztál Sofia?-kérdezte Josh, a családapa. 
-Kényelmetlenül-nevettem kellemesen-Megnéztem egy Leo DiCaprio filmet, és el is ment az idő. 
-Nagyszerű!-mosolygott-Hogy vannak a szüleid?
-Jól, szerencsére. 


Mikor végeztünk pihentünk, majd elindultunk Lacey-vel a városba. Még egyszer átöltöztem, de most egy sokkal magamhoz illőbb szettet választottam. 


-Indulhatunk?-kérdezte Lacey. 
-Persze!-mondtam, majd a csörgő telefonomat keresgéltem a táskámban-Szia Bálint!
-Helló Zsófi!-csengett vidám hangja-Mizujs?
-Hát, semmi különös...Ehm..Lehet lecseszel miatta, de a reptéren leöntötték kávéval az új ruhámat, amit tőled kaptam szülinapomra...
-Nem a te hibád. Nem haragszom-szomorodott el a hangja. 
-Tényleg sajnálom, de az a hülye srá...-mentem neki egy mellkasnak. Felnéztem a testrész gazdájára és elakadt a szavam-Most leteszlek. 
-Bocsi! Újra...-szavattkozott. Megmosolyogtam.
-Lassan rá kell jönnöm, hogy ez nem véletlen. Zsinórban a második?
Felnevetett. A repteres pasi volt. Most viszont valaki más is volt vele. Egy kócos hajú, megviselt arcú srác. Karját tetoválások díszítették. Igazán aranyos, kisfiús tekintete volt. 
-Sofia!-lökött barátnőm méterekre tőlem/tőlünk kétségbeesetten pillantgatott körbe. Gondolom azt hitte elvesztem..bár London nagy nyüzsgésében nem csodálom. 
-Még megvagyok!-nevetve integettem neki. 
Futva közeledett. Nem  figyelt, és elbotlott egy vasdarabban, ami a betonból állt ki. 
-Á! Baszki!-kiáltott fel Lace, és véres térdére nézett. 
Mindhárman oda futottunk hozzá. 
-Csak nem?! Harry Styles és Louis Tomlinson?!-suttogta maga elé a szavakat, de tisztán érthető volt beszéde. 
-Jól vagy kislány?-guggolt le mellé a göndör hajú. Gondolom ő Harry..., mert amiket Lacey mondott róla pár órával és héttel ezelőtt teljesen rá illettek. Sőt, most, hogy jobban megnézem és felidézem a róla mondottakat, egyre inkább úgy érzem jobban ismerem. 
-Elég szépen feltudtad sérteni a térded...ebből kórház lesz azt hiszem-játszotta az orvost Louis. 
-Rátudsz állni?-karoltam át és segítettem fel hátha. 
-Nem nem megy!-szisszent fel a fájdalomtól. 
Harry felkapta karjába, és egy éj-fekete Roverhez sietett a vérző lánnyal. 

~Író szemszöge~

A négy tini a kórházba sietett az el nem álló vérzéssel. Lacey-nek csak nagyobb lett a fájdalma, ijedt volt, félt, hogy nagyobb baj is lehet. Sofia tárcsázta barátnőjének szüleit, akik a lehető leggyorsabban jöttek a fehér épületbe. 
-Tiffany! Josh!-rohant a két személy felé Sofia. 
-Mi történt lányom?-fogta meg karját Josh a magyar lánynak. 
-Megbotlott egy vasdarabban, és csúnyán felhasította a térdét uram!-lépett a kisebb csoport mellé Harry.
-Te hoztad be?-fordult felé Tiffany. 
-Igen hölgyem-nézett a negyvenes éveiben járó asszonyra a fiú. 
-Ezer és egy hála!-esedezett előtte. 
-Ez csak emberek közötti kötelesség-ejtett egy halvány mosolyt. 

~Zsófi szemszöge~

Mikor lezajlott ez a kórházi incidens Louis lépett elénk utoljára. 
-Itt a számunk. Ha baj van hívhattok!-nyújtott felénk egy cetlit. 
-Köszönünk mindent...és további jót nektek!-léptem a két fiú elé és megöleltem őket. Ne kérdezzétek minek, csak úgy jött. :D

Kedves olvasó! Remélem tetszett ez a rész, és várod a következőt, ha igen, akkor írj kommentet a bejegyzés alá. Igyekszem a legjobbat adni! Remélem hamarosan találkozunk! Addig is vigyázz magadra! Szia! <3


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése