Harmadik

Pár órával később, Lacey-ék házában

Fura, hogy a srácok így odaadták a számukat. Hát, ha nem is vészhelyzet esetén, egy kávéra csak meghívjuk őket. :) 

~Harry szemszöge~ 

Gondolkodtam. Mivel így is elég sok hülyeséget okoztunk annak a két lánynak, gondoltam elhívom hozzánk őket, kitalálhatnánk valami közös programot. És talán nem is csak az elmúlt eseményekért...Kezdem megkedvelni őket. 

Lecsattogtam a lépcsőn, és a nappaliba mentem. 

-Srácok, mit szólnátok hozzá, ha elhívnám holnap Sofiát és Laceyt?-ugrálgattam jobbra balra. 

-Haver mi ütött beléd?!-jött ki értetlen képet vágva Zayn a konyhából. 

-Semmi. Na, szóval? Jöhetnek?-húztam fel szemöldökömet. 

-Nem is tudom. Megkötöttük az egységet, miszerint egy rajongót sem engedünk be a magánéletünkbe. Hidd el nem tenne jót. Gondolj bele mennyi fotós gyülekezne itt. Egy hétig ez a sztori menne mindenhol, utána meg magyarázkodhatunk...-fontoskodott Louis. 

-Igazad van...De valahogy csak ki kéne engesztelnünk őket. Először ott volt az a nagyon fontos és méregdrága ruha, utána meg a kórházas incidens...-mutogattam a levegőben, közben pedig levágódtam a kanapéra Liam és Niall közé. 

-Milyen kórházi incidens?-kérdezte Zayn. 

-Lacey térdét csúnyán felsértette egy vasdarab-válaszolt helyettem Lou. 

-Varrni kellett?-szólt közbe Niall is. 

-Kapcsozták...De mindegy is. Ha nem hívhatom át őket akkor...?

-Nem is tudom. Többiek?-fordult Liam a srácok felé. 

-Na jó. Legyen. Részemről oké-tette fel kezét Zaynie.

-Jöjjenek!-kiáltotta Boo, Payno és Nie. 

-Hurrá!-tapsikoltam mint egy öt éves. 

~Zsófi szemszöge~ 

Zuhanyozni készültem, de a vendégszoba ajtajában megtorpantam mikor telefonom megcsörrent. Ismeretlen szám. Nem tudom ki kereshet ilyenkor, minden esetre felvettem. 

-Sofia Limetta. Segíthetek valamiben?

-Sofia? Harry vagyok. Tudod, a repteres srác.

Kellemesen felnevettem.

- Hogy ne tudnék emlékezni. Mondd, miért keresel!

-Azt szeretném kérdezni, hogy holnap lenne-e kedvetek átjönni hozzánk?-csengett hangja. 

-Időnk van, de nem tudom mennyire kéne erőltetni szegény Lace lábát. Maximum csak én tudok menni. Esetleg ha máskor lenne időd; mondjuk jövő hét? 

-Jövő héten be vagyok táblázva. Interjúk, fotózások, kisebb koncertek...-szomorodott el. 

-Nagyon szívesen mennék illetve mennénk, csak ha Lacey itthon...Nekem kötelességem vele maradni. 

-Értem. Hát...akkor majd legközelebb...-sóhajtott.

-Sofia, kivel beszélsz?-lépett hátam mögé barátnőm.

-Harry-vel, de nem kéne sétálgatnod. Oké, hogy mankózol, de sosem lehet tudni, nem szeretném ha elesnél-fordultam felé.

-Bocsi Harry, de most mennem kell. Puszi!-köszöntem  el, majd bontottam a vonalat. 

-Mit mondott?-ült le az ágyamra. 

-Azt szeretné, ha holnap átmennénk.

-Tényleg? Az pompás!-tapsikolt Lace. 

-Eltudsz jönni tuti?-fordultam felé. 

-Naná! Annyira izgulok! Harry Styles meghívott a bandájának házába!! Mit húzzak fel? Elfogok esni?-pillantott össze-vissza.

-Csak nyugi. Holnap reggel kinézünk egy ruhát neked. De most későre jár. Menjünk inkább aludni-ásítottam. 

-Okés, okés...

Miután Lacey távozott dobtam egy üzit Harry-nek, hogy mégis tudunk menni. 

Másnap reggel

Ruhásszekrényem előtt állva gondolkodtam azon, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete rövid ujjúnál, magasított derekú rövidnadrágnál és piros kockás ingnél tettem le a voksom. 

Felöltöztem, és elintéztem reggeli teendőimet. Halvány sminket vittem fel szememre, szempilla spiráloztam, és egy tusvonalat húztam.

-Jó reggelt Lacey!-toppantam be a szobájába. 

-Szia...-bámult maga elé tehetetlenül. 

-Hűha. Mond légyszi, hogy ezt a ruha kupacot most kreáltad-nevettem. 

-Ja...Nem tudom, hogy mit vegyek fel. 

Összekapkodtam pár összeillő cuccot és megkértem a bff-emet, hogy öltözzön át a micimackós pizsijéből. A végeredmény szerintem nagyon csini lett. 

-Így tuti jó leszek?-nézett kérdőn rám. 

-Miért ne lennél jó? Gyönyörű vagy!

-Mehetünk?

-Naná!-ujjongtam. 

Felhúztuk cipőinket, és elindultunk. Lehet hogy buszoztunk, de iszonyatosan jó élmény volt. Sosem jártam még Londonban, ezért sokat álmodoztam arról, hogy ide költözök. 

10 perc múlva, a banda háza előtt

Izgatottan csengettünk. 

-Sziasztok!-nyitott ajtót egy szőke fiú. 

Lace szava elállt, és dőlni kezdett, ezért a srác elkapta...nekem meg maradt a mankó. :D

-Niall Horan személyesen?!-hebegett. 

-Ja-nevetett, majd elkezdte behúzni tehetetlen barátnőmet. 

-Sofia vagyok. Ő pedig Lacey...-mutattam be magunkat Niall-nek(?).

-Örvendek. Szerintem tudjátok ki vagyok-nevetett. 

-Harry-ék?-kérdezte Lacey, aki most már végre újra mankózott. 

-A nappaliban vannak a többiekkel-mosolygott. 

-Sziasztok!-köszöntek kórusban, az említett helyiségben ülő srácok. 

-Hali!-integettünk. 

-Gyertek! Érezzétek otthon magatokat!-tárta szét karját Louis.

Leültünk a kanapéra a fiúk közé. 

-Ő itt Liam és Zayn. Minket meg már ismertek-mutogatott Niall.

-Jobban vagy már?-pillantott Zayn gesztenye barna szemével Lace felé. Aranyos mosolyra húzta száját, ezzel megvillantva fehér fogait és kisfiús gödröcskéit.

-Fogjuk rá.-nevetett halványan barátnőm. 

-Mond Sofia, hova valósi vagy?-kérdezett tőlem ugyan az a srác. 

-Magyar vagyok.-válaszoltam. 

-Éreztem!-csapta össze a kezét.-Aranyos az akcentusod. Niall ír származású-mesélt. 

-Jajám!-értett egyet. 

-Olyan szép idő van. Nincs kedvetek csobbanni egyet a medencébe?-mutatott a-gondolom-hátsó udvarra vezető ajtóra Harry. 

-Nem is rossz ötlet...-kacsintott Liam. 

-Hogyan, ha nincs fürdőruhánk?!-mutattam magunkra nevetve. 

-Kit érdekel?! Ruhában is lehet lökdösni egymást a medencébe, nem?-röhögött Niall. 

Kimentünk a kertbe, majd levettem cipőmet. Lacey inkább csak egy napozóágyon foglalt helyet lába miatt. Bár ő sem maradt ki, mert Louis gondoskodott arról, hogy le legyen fröcskölve. Bevetett mindent. Vödör, vízipuska. 

-Á! Elég Tommo!-sipákolt nevetve Lace, miközben arca elé tette kezét. 

-Na még mit nem!-ekkor Liam és Harry két oldalról egy-egy kanna vízzel öntötte le barátnőmet. Nagyban elmerültem a jelenetet figyelve, közben pedig az zökkentett ki, hogy Zayn fut felém, majd mintha megölelne beesett velem a vízbe. 

-Te hülye-röhögtem, lefröcskölve. 

-Ezt még vissza kapom?-karolta át derekamat a víz alatt. 

-Hogyne-nevettem. 

Kikászálódtam a medencéből, majd rámtapadt ruhámat vizslattam. Hajam tiszta kóc volt, fejemre lett "nyalva" a h2o miatt. :DD 

-Ki kér inni??-emelte fel a kezét Niall, aki mellett már volt egy-két üres sörös üveg. 

-Ééén!-kiáltottuk kórusban. 

Nie kikerekedett szemmel nézett ránk. 

-Ennyien?-kérdezte. Ez ennyire nem bírja a piát?

-Neked nem hinném, hogy több sört kéne innod!-röhögött Harry felállva. Fehér pólója rátapadt felsőtestére, így tisztán lehetett látni a kockás hasát. Alsó ajkamba haraptam. Talán túl feltűnően.

-Tetszik?-intézte hozzám kérdését Liam, mikor Styles bement piáért. 

-Mi?-néztem rá mint aki nem értené. 

-Hagyjuk. Nem hozlak kínos helyzetbe-mosolygott. Biccentettem és sóhajtottam. 

Csörögni kezdett a telefonom. 

-Szia Zófi!-hallottam húgom csilingelő hangját. 

-Bogi! Hogy vagy?-érdeklődtem. Leültem a medence szélére és lábaimat belelógattam a vízbe. 

-Jóól-nyújtotta el válaszát. 

-Anyáék?

-Any...Anyáék a viziló előtt ülnek-magyarázott. 

-Mármint tévéznek?

-Igen. 

-Jól van! Mond meg nekik, hogy puszilom őket-utasítottam-Most mennem kell! Szia!

-Szia!-köszönt el, majd bontottam a vonalat. 

2 óra múlva, a banda házában

-Tessék! Ez talán jó lesz!-nyújtott át egy nagyobb pulcsit és melegítő nadrágot Harry.

-Hol tudok átöltözni?-kérdeztem. 

-A folyosó végén jobbra van a fürdő, de átöltözhetsz itt is. Kimegyek-mosolygott. 

-Okés-néztem szemeibe. Elindult ki, mire hirtelen kezéhez kaptam. Kérdőn nézett felém. 

-Köszi!

-Nincs mit!-lépet ki az ajtón. 

Mikor kattant a zár, ledobtam magamról a vizes cuccokat, és Harry ruháját vettem fel. "Kicsit" nagy volt rám. Lebattyogtam a nappaliba, majd a fiúk szemei akadtak meg rajtam. 

Ez a harmadik rész, remélem tetszett. 

Második

~Harry szemszöge~

Louis jött vissza Londonba a nyaralásáról, és megkért, hogy menjek ki elé. Sok fotós követett már a  rövidke utam előtt is. Most, hogy megtudták, hogy Lou is ott lesz még többen lettek. Eléggé, idegesítettek, és a tetejébe jött az, hogy egy csaj kezéből kivertem a kávéját, az pedig valamilyen számára fontos ruhán landolt. 
-Hali Boo!-öklöztem rég nem látott haverommal. 
-Csá Hazza! Mizu?-húzta csomagját maga után. 
-Áh, ne is kérdezd! Sok mindent kell megbeszélnünk. Együtt. Remélem jól kipihented magad!-nevettem-Amúgy minden rendben volt az utazással?
-Azon kívül, hogy össze kevertek valami mexikói sráccal és drogcsempésznek hittek, minden oké volt-erőltetett egy mosolyt, mire kitört belőlem a röhögés.

Beszállva a kocsiba elindultunk haza. 
-LOUIS!-futott ki a nappaliból Zayn, és Tommo nyakába ugrott. 
-Neked is szia öcskös!-ölelte meg. 
-Jó reggelt!-battyogott le pizsiben Liam. 
-Haver, dél van-röhögött Niall. 

~Zsófi szemszöge~

Haza érve Lacey-vel finom ebéddel várt Tiffany minket. Tiffany Lace anyukája. Igazán kedves és gondoskodó. 

-Hogy utaztál Sofia?-kérdezte Josh, a családapa. 

-Kényelmetlenül-nevettem kellemesen-Megnéztem egy Leo DiCaprio filmet, és el is ment az idő. 

-Nagyszerű!-mosolygott-Hogy vannak a szüleid?

-Jól, szerencsére. 

Mikor végeztünk pihentünk, majd elindultunk Lacey-vel a városba. Még egyszer átöltöztem, de most egy sokkal magamhoz illőbb szettet választottam. 

-Indulhatunk?-kérdezte Lacey. 

-Persze!-mondtam, majd a csörgő telefonomat keresgéltem a táskámban-Szia Bálint!

-Helló Zsófi!-csengett vidám hangja-Mizujs?

-Hát, semmi különös...Ehm..Lehet lecseszel miatta, de a reptéren leöntötték kávéval az új ruhámat, amit tőled kaptam szülinapomra...

-Nem a te hibád. Nem haragszom-szomorodott el a hangja. 

-Tényleg sajnálom, de az a hülye srá...-mentem neki egy mellkasnak. Felnéztem a testrész gazdájára és elakadt a szavam-Most leteszlek. 

-Bocsi! Újra...-szavattkozott. Megmosolyogtam.

-Lassan rá kell jönnöm, hogy ez nem véletlen. Zsinórban a második?

Felnevetett. A repteres pasi volt. Most viszont valaki más is volt vele. Egy kócos hajú, megviselt arcú srác. Karját tetoválások díszítették. Igazán aranyos, kisfiús tekintete volt. 

-Sofia!-lökött barátnőm méterekre tőlem/tőlünk kétségbeesetten pillantgatott körbe. Gondolom azt hitte elvesztem..bár London nagy nyüzsgésében nem csodálom. 

-Még megvagyok!-nevetve integettem neki. 

Futva közeledett. Nem  figyelt, és elbotlott egy vasdarabban, ami a betonból állt ki. 

-Á! Baszki!-kiáltott fel Lace, és véres térdére nézett. 

Mindhárman oda futottunk hozzá. 

-Csak nem?! Harry Styles és Louis Tomlinson?!-suttogta maga elé a szavakat, de tisztán érthető volt beszéde. 

-Jól vagy kislány?-guggolt le mellé a göndör hajú. Gondolom ő Harry..., mert amiket Lacey mondott róla pár órával és héttel ezelőtt teljesen rá illettek. Sőt, most, hogy jobban megnézem és felidézem a róla mondottakat, egyre inkább úgy érzem jobban ismerem. 

-Elég szépen feltudtad sérteni a térded...ebből kórház lesz azt hiszem-játszotta az orvost Louis. 

-Rátudsz állni?-karoltam át és segítettem fel hátha. 

-Nem nem megy!-szisszent fel a fájdalomtól. 

Harry felkapta karjába, és egy éj-fekete Roverhez sietett a vérző lánnyal. 

~Író szemszöge~

A négy tini a kórházba sietett az el nem álló vérzéssel. Lacey-nek csak nagyobb lett a fájdalma, ijedt volt, félt, hogy nagyobb baj is lehet. Sofia tárcsázta barátnőjének szüleit, akik a lehető leggyorsabban jöttek a fehér épületbe. 

-Tiffany! Josh!-rohant a két személy felé Sofia. 

-Mi történt lányom?-fogta meg karját Josh a magyar lánynak. 

-Megbotlott egy vasdarabban, és csúnyán felhasította a térdét uram!-lépett a kisebb csoport mellé Harry.

-Te hoztad be?-fordult felé Tiffany. 

-Igen hölgyem-nézett a negyvenes éveiben járó asszonyra a fiú. 

-Ezer és egy hála!-esedezett előtte. 

-Ez csak emberek közötti kötelesség-ejtett egy halvány mosolyt. 

~Zsófi szemszöge~

Mikor lezajlott ez a kórházi incidens Louis lépett elénk utoljára. 

-Itt a számunk. Ha baj van hívhattok!-nyújtott felénk egy cetlit. 

-Köszönünk mindent...és további jót nektek!-léptem a két fiú elé és megöleltem őket. Ne kérdezzétek minek, csak úgy jött. :D

Kedves olvasó! Remélem tetszett ez a rész, és várod a következőt, ha igen, akkor írj kommentet a bejegyzés alá. Igyekszem a legjobbat adni! Remélem hamarosan találkozunk! Addig is vigyázz magadra! Szia! <3

Első

Limetta Zsófia vagyok, 17 éves. Június 12-én születtem Pesten. Most is a fővárosban lakok. Nagyon szeretem a zenét. Van egy húgom, Bogi, aki még csak 5 éves. Legnagyobb vágyam Londonba utazni idén nyáron. A szüleim...Nos, anyának egy ruha üzlete van, apa pedig a Mercedes-nél dolgozik Kecskeméten. 
Ez egy friss kép rólam (hihi) : 

Életemben mindig is egy visszahúzódó lány voltam/vagyok. Nincsenek barátaim Bálinton kívűl, aki szerintem minden lány álma. 

-Boldog szülinapot Zsófi!-simogatta meg anya arcomat. 
-Tessék?-kérdeztem vissza rekedt hangon, ki sem nyitva szememet. 
-Édes 18-at lányom!-jött be apa is. 
Hirtelen nagy fájdalmat éreztem hasamba, így reflexből felemeltem a lábam (hanyatt feküdtem). 
-Aaa Bogi! Beletérdeltél a hasamba!-kaptam a fájó ponthoz. 
-Boci!-mászkált tovább ágyamon. Mosolyogtam, majd felülve körbe néztem. Hmmm..édes 18. Level up! :D
-Köszönöm!-néztem nagy vigyorral anyuékra. 
-Tessék, itt az ajándékod!-nyújtott át egy borítékot apa. 
Kinyitottam. Az örömtől felsikítva ugráltam ágyamon, mint egy nem komplett 3 éves. 
-Repjegyek Londonba?!-figyeltem anyuékra hitetlenkedve. 
-Az ám! Kimehetsz Lacey-hez-ő egy angol barátnőm-, de csak akkor, ha minden nap felhívsz minket-parancsolt apa. 
-Zófí!-ütögette vállamat Bogi.
-Igen?-fordultam felé. 
-Eszt neked cináltam!-nyújtott felém egy papírt. 
Aranyos gesztus volt. Engem és őt ábrázolta, fákkal meg madarakkal. Tudjátok, az a tipikus 5 évesek rajza. Az éjjeli szekrényemen lévő képkeretből kivéve egy közös képünket Bálinttal, betettem a helyére az újdonsült "szerelmemet". 


-Szia kislány!-ölelt meg legjobb barátom. 
-Bálint!-mosolyogtam-Hogy vagy?
-Izgatottan-vetett egy sunyi mosolyt. 
-Miért...?-kérdeztem. 
-Mert nem tudom örülni fogsz-e az ajándékodnak-húzta el a száját, majd elővett a háta mögül egy ajándék szatyrot.
-Na ne!-vágtam rá elképedve, mikor megtekintettem a csomag tartalmát. 
Az a szép smaragd zöld féle színű ruha volt benne, amit még május végén  láttam meg egy boltban. Illetve ez mellett egy halom svájci csoki. 

-Nem tetszik?-szólalt meg félénken, majd alsó ajkának szélét harapta be. 
-Nem...-láttam, hogy arca elsápadt-Egyenesen imádom!-vittem fel a hangsúlyt egy kis hatásszünet után. 
Megkönnyebbült. 
-Gyere, menjünk inkább tesire-vett fel hátiba, majd elfutott velem az öltözőkig. 


Azon kívül, hogy majdnem eltört az ujjam a kosárlabda miatt, ez a nap teljesen jól telt. 
Mielőtt haza mentem volna, Bailey's-szel betértünk az Alapba, egy üdítő limonádéra. 
-Szerintem nem is említettem, milyen izgatott vagyok, ugyanis 20-án indulok Londonba!
-Tényleg? Ez nagyszerű Zsófi!-mosolygott. 

Június 20. (kedd, reggel 5 óra)

Korán keltem, mert tegnap annyira nagy izgalomba voltam, hogy bepakolni is elfelejtettem. Szóval most a szekrényem előtt állok, és a fejemet töröm azon, hogy mit tehetnék be a nagy bőröndömbe. 
Egy halom göncöt tudtam összegyűjteni az évek alatt, és a nagy ruha tengerben semmit sem tudtam rendesen átlátni. 

Mikor nagy nehezen összeálítottam arra az egy hónapra való ruhadarabokat, kiesett a belem. Éhes is voltam. 
Kiszáguldva a konyhába ettem két darab pirítóst, majd elmentem fürdeni. A levendula illata nagyon megnyugtatott ezért sokkal nyugodtabban álltam a nap további részéhez. Sminkeltem egy keveset, aztán az új és gyönyörű ruhámat vettem fel. 

Június 20. (kedd, reggel 8 óra)

-Vigyázz magadra!-búcsúzott el Bálint. 
-Te is!-adtam puszit arcára. 
-Bogi, nagyon figyelj anyáékra, és őrizd a házat!-nevettem. 

Utoljára integettem felszállás előtt, majd fülesemet feltéve elmerültem a gondolataimba, és Lana D. Rey hangjában. 
-Sofia!-hallottam Lacey csilingelő hangját a vonal másik végén. 
-Helló!-váltottam át én is angolra. (Mivel a Zsófi angolul Sofia/Sophia, ezért a történet nagy részében ez lesz a neve szereplőnknek. Viszont, kérlek azt jegyezzétek meg, hogy ha nem Bogival, Bálinttal vagy    
Zsófi szüleivel beszél a főhős, akkor végig az angol anyanyelvet "használjuk". :))
-Hogy vagy? Mikor érkezel?
-Hát olyan 10-11 óra felé-magyaráztam. 
-Okés!-bontotta. 
Hát...ez gyors volt.:D 


Mikor a gép leszállt, felálltam és kinyújtottam fájó végtagjaimat. Nagy keresgélés után elvéve bőröndömet a szalagról, elindultam a terminál felé. Vettem egy kávét, és siettem Lacey-ékhez. Belém jött egy barna hajú srác, aki szinte futott a fotósok elől. Kiütötte kezemből a sötét löttyöt, ami a ruhámon landolt. 
-Hé! Figyelj már te paraszt!-fordultam utána. 
-Jaj! Bocsi!-lépett vissza mellém, majd egy zsepit elővéve átnyújtotta nekem. 
Elkezdtem felitatni az italt, de nyilván semmire nem mentem vele. Bőröm égett a hirtelen forróságtól. 
-Ahh! Bálint meg fog ölni!-hadartam magyarul, mire kicsit furán nézett rám. 
Nem törödtem a sráccal, csak tehetetlenül meredtem a nagy foltra. 
-Várj...Tessék, ez talán elég lesz egy újra!-nyomott 50 fontot a kezembe. Kérdőn néztem rá, és visszanyújtottam a pénzt. 
-Ezt nem lehet pénzel kifizetni, egy olyan fiútól kaptam, aki számomra fontos-magyaráztam, majd csomagjaimat megfogva elindultam az ideiglenes családom felé. 

-Sofia!-futott felém Lace.
-Simpson!-öleltük meg egymást. 
-Mi történt ezzel a szép ruhával?-kérdezte, miközben a parkolóban álló kocsi felé igyekeztünk. 
-Csak egy srác leöntött a kávémmal..-nevettem a saját szerencsétlenségemen.