Limetta Zsófia vagyok, 17 éves. Június 12-én születtem Pesten. Most is a fővárosban lakok. Nagyon szeretem a zenét. Van egy húgom, Bogi, aki még csak 5 éves. Legnagyobb vágyam Londonba utazni idén nyáron. A szüleim...Nos, anyának egy ruha üzlete van, apa pedig a Mercedes-nél dolgozik Kecskeméten.
Ez egy friss kép rólam (hihi) :
Életemben mindig is egy visszahúzódó lány voltam/vagyok. Nincsenek barátaim Bálinton kívűl, aki szerintem minden lány álma.
-Boldog szülinapot Zsófi!-simogatta meg anya arcomat.
-Tessék?-kérdeztem vissza rekedt hangon, ki sem nyitva szememet.
-Édes 18-at lányom!-jött be apa is.
Hirtelen nagy fájdalmat éreztem hasamba, így reflexből felemeltem a lábam (hanyatt feküdtem).
-Aaa Bogi! Beletérdeltél a hasamba!-kaptam a fájó ponthoz.
-Boci!-mászkált tovább ágyamon. Mosolyogtam, majd felülve körbe néztem. Hmmm..édes 18. Level up! :D
-Köszönöm!-néztem nagy vigyorral anyuékra.
-Tessék, itt az ajándékod!-nyújtott át egy borítékot apa.
Kinyitottam. Az örömtől felsikítva ugráltam ágyamon, mint egy nem komplett 3 éves.
-Repjegyek Londonba?!-figyeltem anyuékra hitetlenkedve.
-Az ám! Kimehetsz Lacey-hez-ő egy angol barátnőm-, de csak akkor, ha minden nap felhívsz minket-parancsolt apa.
-Zófí!-ütögette vállamat Bogi.
-Igen?-fordultam felé.
-Eszt neked cináltam!-nyújtott felém egy papírt.
Aranyos gesztus volt. Engem és őt ábrázolta, fákkal meg madarakkal. Tudjátok, az a tipikus 5 évesek rajza. Az éjjeli szekrényemen lévő képkeretből kivéve egy közös képünket Bálinttal, betettem a helyére az újdonsült "szerelmemet".
-Szia kislány!-ölelt meg legjobb barátom.
-Bálint!-mosolyogtam-Hogy vagy?
-Izgatottan-vetett egy sunyi mosolyt.
-Miért...?-kérdeztem.
-Mert nem tudom örülni fogsz-e az ajándékodnak-húzta el a száját, majd elővett a háta mögül egy ajándék szatyrot.
-Na ne!-vágtam rá elképedve, mikor megtekintettem a csomag tartalmát.
Az a szép smaragd zöld féle színű ruha volt benne, amit még május végén láttam meg egy boltban. Illetve ez mellett egy halom svájci csoki.
-Nem tetszik?-szólalt meg félénken, majd alsó ajkának szélét harapta be.
-Nem...-láttam, hogy arca elsápadt-Egyenesen imádom!-vittem fel a hangsúlyt egy kis hatásszünet után.
Megkönnyebbült.
-Gyere, menjünk inkább tesire-vett fel hátiba, majd elfutott velem az öltözőkig.
Azon kívül, hogy majdnem eltört az ujjam a kosárlabda miatt, ez a nap teljesen jól telt.
Mielőtt haza mentem volna, Bailey's-szel betértünk az Alapba, egy üdítő limonádéra.
-Szerintem nem is említettem, milyen izgatott vagyok, ugyanis 20-án indulok Londonba!
-Tényleg? Ez nagyszerű Zsófi!-mosolygott.
Június 20. (kedd, reggel 5 óra)
Korán keltem, mert tegnap annyira nagy izgalomba voltam, hogy bepakolni is elfelejtettem. Szóval most a szekrényem előtt állok, és a fejemet töröm azon, hogy mit tehetnék be a nagy bőröndömbe.
Egy halom göncöt tudtam összegyűjteni az évek alatt, és a nagy ruha tengerben semmit sem tudtam rendesen átlátni.
Mikor nagy nehezen összeálítottam arra az egy hónapra való ruhadarabokat, kiesett a belem. Éhes is voltam.
Kiszáguldva a konyhába ettem két darab pirítóst, majd elmentem fürdeni. A levendula illata nagyon megnyugtatott ezért sokkal nyugodtabban álltam a nap további részéhez. Sminkeltem egy keveset, aztán az új és gyönyörű ruhámat vettem fel.
Június 20. (kedd, reggel 8 óra)
-Vigyázz magadra!-búcsúzott el Bálint.
-Te is!-adtam puszit arcára.
-Bogi, nagyon figyelj anyáékra, és őrizd a házat!-nevettem.
Utoljára integettem felszállás előtt, majd fülesemet feltéve elmerültem a gondolataimba, és Lana D. Rey hangjában.
-Sofia!-hallottam Lacey csilingelő hangját a vonal másik végén.
-Helló!-váltottam át én is angolra. (Mivel a Zsófi angolul Sofia/Sophia, ezért a történet nagy részében ez lesz a neve szereplőnknek. Viszont, kérlek azt jegyezzétek meg, hogy ha nem Bogival, Bálinttal vagy
Zsófi szüleivel beszél a főhős, akkor végig az angol anyanyelvet "használjuk". :))
-Hogy vagy? Mikor érkezel?
-Hát olyan 10-11 óra felé-magyaráztam.
-Okés!-bontotta.
Hát...ez gyors volt.:D
Mikor a gép leszállt, felálltam és kinyújtottam fájó végtagjaimat. Nagy keresgélés után elvéve bőröndömet a szalagról, elindultam a terminál felé. Vettem egy kávét, és siettem Lacey-ékhez. Belém jött egy barna hajú srác, aki szinte futott a fotósok elől. Kiütötte kezemből a sötét löttyöt, ami a ruhámon landolt.
-Hé! Figyelj már te paraszt!-fordultam utána.
-Jaj! Bocsi!-lépett vissza mellém, majd egy zsepit elővéve átnyújtotta nekem.
Elkezdtem felitatni az italt, de nyilván semmire nem mentem vele. Bőröm égett a hirtelen forróságtól.
-Ahh! Bálint meg fog ölni!-hadartam magyarul, mire kicsit furán nézett rám.
Nem törödtem a sráccal, csak tehetetlenül meredtem a nagy foltra.
-Várj...Tessék, ez talán elég lesz egy újra!-nyomott 50 fontot a kezembe. Kérdőn néztem rá, és visszanyújtottam a pénzt.
-Ezt nem lehet pénzel kifizetni, egy olyan fiútól kaptam, aki számomra fontos-magyaráztam, majd csomagjaimat megfogva elindultam az ideiglenes családom felé.
-Sofia!-futott felém Lace.
-Simpson!-öleltük meg egymást.
-Mi történt ezzel a szép ruhával?-kérdezte, miközben a parkolóban álló kocsi felé igyekeztünk.
-Csak egy srác leöntött a kávémmal..-nevettem a saját szerencsétlenségemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése