- Elképesztő. Sokszor képzeltem azt, ahogy bent ülök a nézőtéren és figyelem a játékosokat. Akkor még gyerek voltam. Most viszont...körbejártam a fél világot, de ez még mindig felemelő érzés - halvány mosoly jelent meg arcán. Átkaroltam és fejemet vállán pihentettem.
- Gerlepár! Jó lenne bejönni! - kiáltott Niall az üvegajtó kinyitása után. A többiek nevettek, Styles pedig egy rosszálló pillantást vetett haverjára. Elengedtük egymás derekát és besétáltunk. Lacey-vel elváltunk az öt jómadártól, és míg ők az öltözőbe tartottak, mi barátnőmmel a pálya melletti kispadon várakoztunk.
- Kisasszonyok! Maguk mit keresnek itt? - állt elénk egy kigyúrt szekuritis.
- A bandával vagyunk - mosolyogtam.
- Persze, én meg ebédeltem Obama elnökkel - mondta mogorván - Kifelé! - húzott fel minket a padról.
- De hát az igazat mondjuk! - túrt hajába Lacey.
- Süketek is vagytok? Nyomás! - dobbantott.
Kétségbeesetten néztem magam elé, majd elindultam...az öltözőbe.
- Sofia! Mi a francot csinálsz?! - kapta el kezemet Simpson.
- Segítséget hozok - vágtam rá, és futva folytattam utamat.
Harry nevét kiabáltam, majd mikor megtaláltam a bizonyos ajtót berontottam.
- Srácok csináljatok valamit mert egy goromba szekuritis kitett minket innen! - néztem a ledöbbent fiúkra.
- Mit keresel itt? - röhögött Liam.
- Lényegtelen. Nekünk nem hitt, ezért valamelyikőtök jöjjön már légyszi! - léptem beljebb.
- Gyere! - fogta meg a kezem Hazza, és komótos tempóba a pályára igyekezett ahol a nagydarab pasi álldogált bulldog arcával.
- Már megint te?! - ajnározott mikor meglátott.
- Elnézést kedves...- lépett mellém Harry, és leolvasva a fickó névtábláján lévő becenevet folytatta - ...Medve, de Sofia a barátnőm, Lacey pedig egy haver. Felesleges volt balhéznia - karolt át. Ezt a barátnő témát nem tudom hova tenni mindenesetre belepirultam.
Bólintott egyet, majd vissza állt helyére, mint valami élő szobor. Felvette a szokásos bulldog pofát és előre tekintgetett.
Megjelentek a többiek is, beleértve Lacey-t is. A fotós pasi is megérkezett, és a srácokat kapta le játék közben. A vége felé mi is beszálltunk Lace-szel.
2 órával később, Harry autójában
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól focizol Sofia! - nézett rám a fiú.
- Köszi! - bólogattam.
A rádióban felcsendült egy kedvenc, régi számom. Ujjaim akaratlanul is megmozdultak az ütemre. Később már arra lettem figyelmes, hogy dobolok a lábammal és dúdolok. Hazza feltekerte a hangerőt.
- Megérkeztünk! - törte meg a feszes ütemeket Lace csilingelő hangja.
Harry lassított, leállította a kocsit, majd kiszállva ajtót nyitott nekünk. Simpson motyogott egy gyors 'Köszi mindent!' mondatot és berohant az ajtón. Én viszont komótosan lépkedtem.
- Nagyszerűen éreztem magam! - suttogtam Hazza fülébe a szavakat. Ő megragadta gyengéden a csípőm, és megfordítva a kocsinak támasztott. Kezét feljebb, derekamra csúsztatta, és közelebb lépett.
Haragos mennydörgés, majd villám zavart meg. Styles szorosan magához húzott, arcomra tette kezét, és megcsókolt. Kizártam a külvilágot. Csak én és ő. Majd, kattanásokat hallottam. Fotósok voltak azok. Elváltam Harry mézédes ajkaitól, és kikerekedett szemmel figyeltem körbe.
- Baj van? - Kérdezte. - Figyelj nagyon sajnálom nem is tudom mi ütött belém.
- Nem nem! Itt vannak.
- Kik? - nézett értetlenül rám.
- A fotósok...és...rajongók. É..én inkább megyek! - Ezzel befutottam a házba.
~Harry szemszöge~
Nem tudom miért, de valami késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam Sofiát. Rosszálló és gyűlölködő pillantásokat vetettem mindenkire. Az ember még boldog sem lehet?!
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése